-
1 αψορρον
adv. назад, обратно(βαίνειν Hom.; ἥξειν Aesch.)
ἄ. προσφάναι Hom. — отвечать, но тж. снова заговорить -
2 άψορρον
-
3 ἄψορρον
-
4 ἄψορρος
ἄψορρος, ον,A going back, backwards,ἄψορροι κίομεν Il.21.456
; ;ἐκ δόμων ἄ... περᾷ S.Ant. 386
, cf. OT 431: mostly in neut. ἄψορρον as Adv., backward, back again,ἄψορρον.. ἔβη Il.7.413
;ἄ. οἱ θυμὸς ἀγέρθη 4.152
;ἄ. προσέφην Od.9.282
;ἄψορρον ἥξεις A.Pr. 1021
, cf. S.El.53; ὦ παῖδες, οὐκ ἄψορρον (sc. ἄπιτε); ib. 1430;οὐκ ἄ. ἐκνεμῇ πόδα; Id.Aj. 369
(lyr.). (For ἄψ-ορσος, cf. παλίν-ορσος.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἄψορρος
-
5 ἥκω
Aἡξῶ Theoc.4.47
, Call.Fr.1.65 P. (in [dialect] Dor. and Hom. more commonly ἵκω): all other tenses late; [tense] aor. 1 part.ἥξας Paus.2.11.5
, Gal.6.56, 10.609: [tense] pf.ἧκα Philostr.VA3.24
, Scymn.62, [ per.] 1pl. (ii B.C.), CIG4762 (Egypt, i A.D.), [dialect] Dor. ἥκαμες f.l. in Plu.2.225b, [ per.] 2pl.ἥκατε PGrenf.2.36.18
(i B.C.), [ per.] 3pl. , Ev.Marc.8.3; inf. (ii B.C.): [tense] plpf.ἥκεσαν J.AJ19.1.14
: —[voice] Med., [tense] pres. subj.ἥκηται Aret.SD2.1
: [tense] fut. ἥξομαι v.l. in M.Ant. 2.4:—to have come, be present, prop. in a [tense] pf. sense, with [tense] impf. ἧκον as [tense] plpf., I had come, and [tense] fut. ἥξω as [tense] fut. [tense] pf., I shall have come,μάλα τηλόθεν ἥκω Il.5.478
, cf. Od.13.325, Pi.O.4.12 ( ἵκω codd. vett.): [tense] impf. , Th.1.91, al., Pl.R. 327c, Hdt.8.50, etc.: [tense] fut. , al., E.Andr. 738, Ar. Pax 265, Orac. ap. Th.2.54, etc.; ἧκε imper., S.Aj. 1116, Ar. Pax 275, X.Cyr.4.5.25; :—Constr. mostly with εἰς, Hdt.8.50, A.Ch.3, etc.;παρά τινα Hdt.7.157
, Th.1.137; ;πρὸς δαίμονα S.Fr. 770
; esp. in worship, (Egypt, i B.C.), cf. Ev.Jo.6.37;πρὸς πόλιν S.OC 734
; ἐπί τινα to set upon, attack, Pl.R. 336b, Aeschin. 2.178; but ἥ. ἐπὶ τὸ στράτευμα to have come to fetch the army, X. An.7.6.2;οἱ ἐπὶ ταῦθ' ἥκοντες D.18.28
;ἐπ' ὀλέθρῳ E.IA 886
(troch.);περὶ σπονδῶν X.An.2.3.4
: c. acc.,ἥξεις ποταμόν A.Pr. 717
, cf. 724, 730;ἥ. δῆμον τὸν Λυρκείου S.Fr.271.6
, cf. E.Ba.1;ἥκουσιν αὐτῷ ἄγγελοι X.Cyr.5.3.26
; ἐς ταὐτὸν ἥ. to have come to the same point, to agree, E.Hec. 748, Hipp. 273: with Adv. of motion, ἥ. ἐνθάδε, δεῦρο, S.Ph. 377, D.19.58; : c. neut. Pron.,αὐτὰ ταῦτα ἥκω παρά σε Pl.Prt. 310e
; ἐρωτώμενοι ὅ τι ἥκοιεν for what they had come, X.HG4.5.9: c. acc. cogn.,ὁδὸν μακρὰν ἥκειν Id.Cyr.5.5.42
: c.inf., μανθάνειν γὰρ ἥκομεν we are here to learn, S. OC12.2 to have reached a point, ἐς τοσήνδ' ὕβριν ib. 1030;εἰς τοῦτο ἀμαθίας E.Andr. 170
;εἰς τοσοῦτον ἀμαθίας Pl.Ap. 25e
;εἰς ὅσον ἡλικίας Id.Chrm. 157d
, etc.;πρὸς γάμων ἀκμάς S.OT 1492
; ὁρᾷς ἵν' ἥκεις; ib. 687, etc.; Geom., pass through a point,διὰ τῶν πόλων Autol.Sph.10
, cf. Archim.Con.Sph.9.c with an Adv. folld. by gen.,οὕτω πόρρω σοφίας ἥκεις Pl.Euthd. 294e
; εὖ ἥκειν τινός to be well off for a thing, have plenty of it, τοῦ βίου, χρημάτων, Hdt.1.30, 5.62;ἑωυτῶν Id.1.102
;θεῶν χρηστῶν Id.8.111
; πιθανότητος Demetr.Magn. ap.D.H.Din.1; οὐκ ὁμοίως ἥ. τινός not to be equally well off in respect of.., Hdt.1.149; πῶς ἀγῶνος ἥκομεν; how have we sped in the contest? E.El. 751; ὧδε γένους ἥ. τινί to be this degree of kin to him, Id.Heracl. 213;ὡς δυνάμεως ἥκεις Paus.4.21.10
;ἐς μῆκος εὖ ἥκων Ael.NA4.34
: abs., εὖ ἥκειν to be flourishing, Hdt.1.30: rarely c. gen. only, σὺ δὲ δυνάμιος ἥκεις μεγάλης thou art in great power, Id.7.157 (nisi leg. μεγάλως).3 to have come back, returned, D.20.73; from exile, And.2.13; αὐτίκα ἥξω I shall be back in a moment, X.An.2.1.9; ἧκέ νυν ταχύ come back soon, Ar. Pax 275;ἄψορρον ἥξεις A.Pr. 1021
;ἄψορρον ἥξομεν πάλιν S.El.53
.4 c. part., ἥκω φέρων I have come bringing (i.e. with), Id.OC 579, cf. 357, Ar. Pax 265, Eup.22 D., Pl.Grg. 518d; ;ἕτερόν τι ἥκεις ἕχων Id.Grg. 491c
, etc.: c. [tense] fut. part., like ἔρχομαι, ἥκω φράσων, ἀγγελῶν, etc., I am going, I intend to say, E.Ph. 706, 1075, etc.5 to have come to be,θεοῖς ἔχθιστος ἥκω S.OT 1519
(troch.), cf.Aj. 636(lyr.), El. 1201, etc.; take one's origin,ἀπὸ πολιτειῶν τοιούτων ἥκετε, ἐν αἷς.. Th.4.126
.II of things, in various uses: of meats, to have come to table, Alex.132;ὡς τὰ περιφερόμενα ἧκε πρὸς ἡμᾶς X.Cyr.2.2.3
; of reports,ἐμοὶ ἀγγελίη ἥκει παρὰ βασιλέος Hdt.8.140
.ά, cf. S.OC 1177; of events,πῆμα ἥκει τινί A.Pr. 103
, cf. Ar.Ra. 606, etc.; ; ἵν' ἥκειτὰ μαντ εύματα what they have come to, Id.OT 953; ὡς αὐτὸν ἥξοι μοῖρα ib. 713 codd.; ἥξει πόλεμος Orac. ap. Th.2.54;ἐς αὐτὸν ἥξει τὸ δεινόν Id.6.77
; of Time, ἥκει ἦμαρ, νύξ, A.Ag. 1301, E.IT42;ἥκει ὑμῖν ὁ καιρός Lys.12.79
;τὸ μέλλον ἥξει A.Ag. 1240
.2 concern, relate to, ποῖ λόγος ἥκει; to what do the words relate? E.Tr. 154 (lyr.);εἰς ἔμ' ἥκει.. τὰ πράγματα Ar.Pl. 919
; εἰς ἐμὲ τὸ ἐλλεῖπον ἥξει will fall upon me, X.Cyr.1.5.13: freq. in part., ; τὰ εἰς πλοῦτον ἥ. Pl.Erx. 392d; τὰ πρὸς ἔπαινον, εἰς φιλανθρωπίαν ἥ., Plb.12.15.9,28.17.2, etc.4 c. inf., ἧκέ μοι γένει.. πενθεῖν it has come to me by birth.., my birth lays it on me.., S.OC 738, cf. Ichn.356; καλῶς αὐτοῖς κατθανεῖν ἧκον βίου it being well for them at their age to die, E.Alc. 291.5 c. part., ὃ καὶ νῦν ἥκει γινόμενον which commonly happens even now, Plb.24.9.11 codd. (v.l. γενόμενον). (Prob. from same root as ἵκω.) -
6 τανύω
τανύω (Nebenform von τείνω), fut. τανύσω, aor. ἐτάνυσα, ep. τάνυσσα, τανύσσαι, perf. τετάνυσμαι, aor. ἐτανύσϑην, – spannen; häufig vom Spannen des Bogens, vom Aufziehen der Sehne, die, wenn der Bogen nicht gebraucht wird, abgespannt ist; absolut, Od. 21, 171 ff.; mit dem Zusatze τόξον u. ä., ῥηϊδίως δ' ἐτάνυσσε βιόν, 24, 177, auch med., τὸ μὲν τόξον εὖ κατέϑηκε τανυσσάμενος ποτὶ γαίῃ, Il. 4, 112, nachdem er sich den Bogen gespannt hatte, Schol. ἔπαναβιβάσας τῇ κορώνῃ τὴν νευράν, wie Archil. 50, τόξα τανύσσεται; Saiten spannen, ῥηϊδίως ἐτάνυσσε νέῳ περὶ κόλλοπι χορδήν, Od. 21, 407. So auch ἶριν, Il. 17, 547; κανόνα, das Webschiff straff anziehen und weben, 23. 761, ἱμᾶσι τανύειν, mit ledernen Riemen ziehen und lenken, 23, 824. Dah. auch ἅρμα τανύεν ἐπὶ Ἰσϑμῷ, Pind. Ol. 8, 49, den Wagen lenken. – Uebg der Lange nach ausdehnen, hinbreiten, hinstellen; ἀνϑρακιὴν στορέσας, ὀβελοὺς ἐφύπερϑε τάνυσσεν, Il. 9, 213; ἔγχος, Od. 15, 283; öfter παρὰ δὲ ξεστὴν ἐτάνυσσε τράπεζαν, Od., sie stellte der Länge nach den Tisch hin, κληϊδα, Od. 4, 442; τινὰ ἐν κονίῃς, ἐπὶ γαίῃ, Einen in den Staub, zu Boden strecken, Il. 23, 25 Od. 18, 92. – llebertr., anspannen, in heftige Spannung od. Bewegung setzen, heftig anregen; μάχην, Il. 11, 336, ἔριδα, 14, 389. 16, 662; πόνον, 17, 401; vollständig heißt es 13, 359 ἔριδος κρατερῆς καὶ ὁμοιΐου πολέμοιο πεῖραρ ἐπαλλάξαντες ἐπ' ἀμφοτέροισι τάνυσσαν, nachdem sie das Seil des Krieges unter einander geknüpft hatten, spannten sie es an, d. i. kämpften sie gegen einander mit angestrengter Kraft. – Pass. angespannt, straff werden, γναϑμοὶ τάνυσϑεν, für ἐτανύσϑησαν, die vorher runzligen Wangen wurden straff und voll, Od. 16, 175, sich hinstrecken, ausdehnen, νῆσος παρὲκ λιμένος τετάν.υσται, 9, 116. τετάνυστο περι σπείους ἡμερίς, 5, 68; ἐτανύσϑη πάντη, er streckte sich ringsher aus, Hes. Th. 177; τανυσϑείς, hingestreckt, todt zu Boden gestreckt; τετανύσσεται, Orph. Lith. 319. – Uebertr., sich anspannen, sich anstrengen, ἵπποι τανύοντο ἄψοῤῥον προτὶ ἄστυ, die Rosse eilten in gestrecktem Laufe zurück zur Stadt, Il. 16, 375; ἐν ῥυτῆρσι τάνυσϑεν, von den Pferden, sie streckten sich aus in den Strängen, von der Lage des Pferdeleibes beim Laufe, 16, 475; von Maulthieren, ἄμοτον τανύοντο, Od. 6, 83. – [Nur Anacr. 8 hat υ in ἐκτανύειν lang.]
-
7 φάος
φάος, εος, τό, zsgzgn φῶς, φωτός, ep. aufgelös't φόως, – 1) das Licht; bes. das Tageslicht, der Tag, der Tagesanbruch; oft bei Hom.: λαμπρὸν φάος ἠελίοιο Il. 1, 625; ἤδη γὰρ φάος οἴχεϑ' ὑπὸ ζόφον Od. 3, 335; ἔδυ φάος ἠελίοιο Il. 23, 154; ἤδη μὲν φάος ἦεν ἐπὶ χϑόνα Od. 23, 371; ἐν φάει, bei Licht, bei Tage, 21, 429; selten in Prosa, ἔτι φάους ὄντος Xen. Cyr. 4, 2,26, u. öfter; – ὁρᾶν φάος ἠελίοιο = ζῆν, λείπειν φάος ηελίοιο = ϑνήσκειν; – ἐρατὸν σελάνας Pind. Ol. 11, 75, τηλαυγέστερον ἀστέρος P. 3, 75; ἀσμένῳ δέ σοι ἡ ποικιλείμων νὺξ ἀποκρύψει φάος Aesch. Prom. 24; ἄψοῤῥον ἥξεις εἰς φάος 1023; ζῇ τε καὶ φάος βλέπει Pers. 291; Eum. 716 u. oft; auch gradezu der Tag, ἀέλπτως νόστιμον βλέπω φάος Pers. 255; ὡς μηκέτ' ὄντα κεῖνον ἐν φάει νόει, am Leben seiend, Soph. Phil. 413, vgl. 659; οὐκέτ' ὄντα Διὸς ἐν φάει Eur. Hec. 707, u. oft. – Auch das durch Feuer, Fackeln u. vgl. hervorgebrachte Licht, ἐγὼ τούτοισι φάος πάντεσσι παρέξω Od. 18, 317, τίς τοι φάος οἴσει 19, 24, λύχνον ἔχουσα φάος περικαλλὲς ἐποίει 34, νήησαν ξύλα πολλὰ φόως ἔμεν ἠδὲ ϑέρεσϑαι 64. Dah. bei den Attikern auch das, was Licht giebt, Kerze, Fackel. – Φῶς ποιεῖν, Feuer anzünden, Xen. Hell. 6, 2,29; κατὰ φῶς πίνειν Cyr. 7, 5,27; λύχνος φῶς παρέχει Conv. 6, 7, u. A. – Dämmerung, Plut. Camill. 34. – Auch wie lumen, das Fenster od. die Oeffnung, durch welche das Licht einfällt, φῶτα μετατιϑέναι, die Fenster verändern, Plut. de curios. 1. – 2) das Licht im Ggstz des Dunkels als Bild der Freude, des Heils, also Glück, Heil, Rettung, Sieg; φόως δ' ἑτάροισιν ἔϑηκεν Il. 6, 6, wie ἐπὴν φάος ἐν νήεσσιν ϑήῃς 16, 95; ἤν πού τι φόως Δαναοῖσι γένωμαι 16, 39, wie μάλα δέ σφι φόως γένετο 15, 669; τῷ μὲν φάος ἦλϑεν 17, 615; οὐδέ τι Πατρόκλῳ γενόμην φάος 18, 102; αἱ δὲ (πύλαι) πετασϑεῖσαι τεῦξαν φάος 21, 538, bereiteten ihnen Rettung; Ἀκραγαντίνων φάος Pind. I. 2, 17; Freude, Aesch. Pers. 292 Eum. 496 Soph. Ant. 596; dah. auch in der Anrede an Personen, deren Erscheinen glück- od. heilbringend ist, γλυκερὸν φάος Od. 16, 23. 17, 41, wenn man nicht dies mit dem dichterischen Gebrauche, daß – 3) τὰ φάεα »die Augen« heißen, zusammenbringen will, Od. 16, 15. 17, 39. 19, 417; vgl. ὀμμάτων κρύπτειν φάος Pind. N. 10, 40; auch im sing., vom Auge des Kyklopen, Eur. Cycl. 633. – [Α, an sich kurz, wird im nom. u. acc. plur. lang, φάεα, wie in φάεσι Callim. Dian. 71; vgl. περιφάεα κύκλα Opp. Hal. 2, 6.]
-
8 κατ-αντικρύ
κατ-αντικρύ, gerade gegenüber; τινί, Thuc. 7, 57 u. öfter; εἰς τὸ κατ. ἀποχωρήσαντες Plat. Lvs. 207 a, öfter; Σηστὸν κατ. ὄντα Ἀβύδου Xen. Hell. 4, 8, 5; Eubul. Ath. XI, 473 d. – Bei Hom., καταντικρὺ τέγεος πέσεν Od. 10, 559, vgl. 11, 64, entspricht es dem ἄψοῤῥον καταβῆναι, Elpenor vergaß zurück die Treppe hinunter zu gehen, ging geradeaus u. stürzte vom Dach hinab. – Bei D. Cass. 57, 7 u. Aristaen. 2, 5 steht καταντικρύς; vgl. Phryn. 443. [Bei Hom. ist des Verses wegen υ lang.]
-
9 θῡμός
θῡμός, ὁ (ϑύω, Plat. Crat. 419 e ἀπὸ τῆς ϑύσεως καὶ ζέσεως τῆς ψυχῆς), die aufwallende, sich bewegende Lebenskraft; – 1) Leben, Lebenskraft, Lebensfülle, deren Sitz in der Brust, στῆϑος, u. bestimmter im Zwerchfell, φρένες ist; ϑυμὸν ἀποπνείων, das Leben aushauchend, Il. 4, 524. 13, 654; τὸν μὲν λίπε ϑυμός, ihn verließ das Leben, 4, 470; λίπε δ' ὀστέα ϑυμός 12, 386; auch von Ochsen, Od. 4, 140; ϑυμὸς ῷχετ' ἀπὸ μελέων Il. 13, 671; ἐξαίνυτο ϑυμόν, er raubte das Leben, 4, 531; ἄμφω ϑυμὸν ἀπηύρα 6, 17; μή τις ἐκ ϑυμὸν ἕλοιτο 17, 17; ῥεϑέων ἐκ ϑυμὸν ἕληται 5, 317; μή σε βάλω, ἀπὸ δὲ μελιηδέα ϑυμὸν ἕλωμαι, das süße Leben dir nehme, 22, 68; auch von Thieren, 12, 180; εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, bis er das Leben verlor, 11, 342; αὐτὸς δ' ὤλεσε ϑυμὸν ὑφ' Ἕκτορος 17, 616; ὀλίγος δ' ἔτι ϑυμὸς ἐνῆεν 1, 593; ϑυμοῦ δευομένους, des Lebenshauches ermangelnd, von Thieren, 3, 294; μόγις δ' ἐςαγείρετο ϑυμόν, er sammelte die Lebensgeister, kam wieder zu sich, 21, 417, wie ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη, der Geist sammelte sich wieder in das Zwerchfell, 22, 475, u. ἄψοῤῥόν οἱ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἀγέρϑη 4, 152; vom Pferde ἀπὸ δ' ἔπτατο ϑυμός 16, 469; vom Hirsche Od. 10, 163; von der Taube ὠκὺς δ' ἐκ μελέων ϑυμὸς πτάτο Il. 23, 880. Seltner mit ψυχή verbunden, wie ϑυμοῦ καὶ ψυχῆς κεκαδών Il. 11, 334. Vgl. noch βέλος δ' ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα, der Wurf betäubte ihn noch, 14, 439. Selten so bei den Folgdn; οὕτω τὸν αὑτοῠ ϑυμὸν ὁρμαίνει πεσών, von Agamemnon, der im Sterben ist, Aesch. Ag. 1361. Bei Eur. Bacch. 621 ist ϑυμὸν ἐκπνέων, ἱδρῶτα σώματος στάζων ἄπο vom lebhaften Athem bei der Anstrengung zu verstehen; Rhes. 786 αἱ (ἵπποι) ἔρεγκον ἐξ ἀντηρίδων ϑυμόν. – Der Lebensmuth u. die frische Kraft wird durch Anstrengung geschwächt; dah. τείρετο δ' ἀνδρῶν ϑυμὸς ὑπ' εἰρεσίης, ihre Seele wurde matt, Od. 10, 78; ἐν δέ τε ϑυμὸς τείρεϑ' ὁμοῦ καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ Il. 17, 744. – Wie aber der Athem schneller u. hörbarer wird bei heftigen Gemüthsbewegungen, πάτασσε δὲ ϑυμὸς ἑκάστου νίκης ἱεμένων Il. 23, 370, vgl. 7, 216 (wir sagen: das Herz schlug ihnen), so bedeutet ϑυμός – 21 die auch sinnlich wahrnehmbare Begierde, die Aeußerung des Begehrungsvermögens u. des Willens, zunächst – a) Verlangen, Trieb, Neigung; nach Speise u. Trank; πιέειν ὅτε ϑυμὸς ἀνώγοι Il. 4, 263; ἔπιόν ϑ' ὅσον ἤϑελε ϑυμός 9, 117; οὐδέ τι ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐΐσης 1, 468; πλησάμενος δ' ἄρα ϑυμὸν ἐδητύος ἠδὲ ποτῆτος Od. 17, 603; ἤραρε ϑυμὸν ἐδωδῇ 14, 111; ἄδος τέ μιν ἵκετο ϑυμόν Il. I1, 88. Sehr geläufig sind die Vrbdgn ϑυμὸς ἐποτρύνει καὶ ἀνώγει, Il. 6, 439, βαλέειν δέ ἑ ϑυμὸς ἄνωγεν, 8, 322, das Herz trieb ihn zu schießen, τά με ϑυμὸς ἐνὶ στή-ϑεσσι κελεύει, 7, 68, κραδίη καὶ ϑυμὸς κελεύει, 13, 784, ἵετο ϑυμῷ, 2, 589, βαλέειν δέ ἑ ἵετο ϑυμός, 8, 301, οἷ ϑυμὸς ἐβούλετο, 15, 596, εἴ τοι ϑυμὸς ἐπέσσυται, 10, 173, ϑυμὸς ἐφορμᾶται πολεμίζειν, 13, 73, Σαρπηδόνα ϑυμὸς ἀνῆκεν τεῖχος ἐπαΐξαι, 12, 307; vom Löwen κέλεται δέ ἑ ϑυμός 12, 300; – ᾡ ϑυμῷ εἴξας ἐμίγη φιλότητι, seiner Neigung nachgebend, Il. 9, 594; ἀέκοντί γε ϑυμῷ 4, 43. – Pind. ϑυμὸς ὀτρύνει, ὥρμαινε, OI. 3, 26. 40, ϑυμῷ ἐϑέλων I. 5, 40; κλαῦσαι ὅσον μοι ϑυμὸς ἡδονὴν φέρει, soviel ich will, Soph. El. 278; ϑυμῷ βουλόμενοι, von Herzen wünschend, Her. 5, 49, der auch vrbdí ἤ σφι ϑυμὸς ἐγένετο ϑεήσασϑαι τὸν πόλεμον, sie bekamen Luft, 8, 116; vgl. ὠνέεσϑαι τῶν φορτίων τῶν σφι ἦν ϑυμὸς μάλιστα 1, 1; ἀπελαύνετε ὅποι ὑμῖν ϑυμός Xen. Cyr. 3, 1, 37. – b) Muth, der sich auch durch lebhaftes Athmen äußert, als besondere Thätigkeit der Lebenskraft erscheint, vgl. σφῶϊν δ' ἐν γούνεσσι βαλῶ μένος ἠδ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 17, 451; μένεος δ' ἐμπλήσατο ϑυμὸν ἀγρίου 22, 312; ϑυμὸς ἄναλκις 16, 355; ὤτρυνε μένος καὶ ϑυμός 20, 174; ϑυμὸν λαμβάνω, Muth fassen, Od. 10, 461; ἵππος δ' ἐν τοῖσι δεινοῖς ϑυμὸν οὐκ ἀπώλεσεν, verlor den Muth nicht in der Gefahr, Soph. El. 26; ϑυμὸς ἀμυνίας Ar. Equ. 568; ϑυμὸν ἔχε ἀγαϑόν, habe guten Muth, Her. 1, 120; Sp., wie Luc. Hermot. 4; φρονήματος καὶ ϑυμοῦ ἐμπίπλαται καὶ ἀνδρειότερος γίγνεται αὐτὸς αὑτοῦ Plat. Rep. III, 411 c, vgl. II, 357 b; ἴωμεν ῥώμῃ καὶ ϑυμῷ ἐπὶ τοὺς πολεμίους Xen. Cyr. 4, 2, 21; auch ϑυμοὶ κυνῶν, Plut. Symp. 5, 7, 5; nach Plat. defin. 415 e ὁρμὴ βίαιος ἄνευ λογισμοῦ. – c) Zornmuth, Zorn; δάμασον ϑυμὸν μέγαν, bändige, mäßige deinen Zorn, Il. 9, 496; ϑυμὸς δὲ μέγας ἐστὶ βασιλῆος 2, 196; vgl. μάλα ϑυμὸν χολώϑη, er wurde zornig im Herzen, 4, 494, ϑυμὸν ἐχώσατο 16, 616, νεμεσίζεσϑαι ἐνὶ ϑυμῷ 17, 254, ἀπειλήσω τόγε ϑυμῷ 15, 212. So ϑυμὸς ὀξύς Soph. O. C. 1195; ϑυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων Eur. Med. 1047; ϑυμὸν δσκών, den Grimm verbeißend, Ar. Nubb. 1351; ὶν' ἐγὼ γελάσω καὶ τὸν ϑυμὸν κατάϑωμαι Vesp. 567, u. meinen Unwillen unterdrücke; σχάσον ϑυμοῦ πνοάς Eur. Phoen. 457; ϑυμὸν ἐπανάγειν Her. 7, 160; οἱ λογισμῷ ἐλάχιστα χρώμενοι ϑυμῷ πλεῖστον ἐς ἔργον καϑίστανται Thuc. 2, 11; ὀργῆς καὶ ϑυμοῦ μεστοί Isocr. 12, 81; οἱ τῷ ϑυμῷ πραχϑέντες φόνοι Plat. Legg. IX, 867 b; τοῖς ϑυμοῖς καὶ ταῖς ὀργαῖς Phil. 47 e; ϑυμῷ μᾶλλον ἢ λογισμῷ Pol. 2, 35, 3; Sp., ὀργῇ καὶ ϑυμῷ χρώμενος Hdn. 8, 4, 1, εὐϑὺς ἐξέῤῥηξε τὴν ὀργὴν καὶ τὸν ϑυμὸν ἐξέχεε Luc. de calumn. 23. Von Pferden, Xen. Hipp. 9, 2. – d) übh. Empfindung, Gefühl, wo wir gew. Herz sagen; von der Freude, χαίρω ϑυμῷ Il. 14, 156, γήϑησε δὲ ϑυμῷ 7, 189, Αἰνείᾳ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι γεγήϑει 13, 494, γηϑήσειν κατὰ ϑυμόν 13, 416; Trauer, ἄχνυτο δέ σφιν ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι 14, 39, ἀκαχίζω ϑυμῷ 6, 486; vgl. κῆρ ἄχνυται ἐν ϑυμῷ 6, 524, ὀδύρεο σὸν κατὰ ϑυμόν 24, 549, ἄχος κραδίην καὶ ϑυμὸν ἱκάνει 1, 17; Furcht, δέος ἔμπεσε ϑυμῷ 17, 625, δεῖσε δ' ὅγ' ἐν ϑυμῷ 8, 138; Unwillen erregen, τῇ δ' ἄρα ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ὄρινεν 3, 395; Mitleid erregen, rühren, 24, 467; Hoffnung, οἷ ϑυμὸς ἐέλπετο 12, 407, Τρωσὶν δ' ἔλπετο ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἑκάστου 15, 701, ἔλπετο ϑυμῷ 17, 404, οὐκ ἔλπετο ὃν κατὰ ϑυμόν 13, 8; – ϑυμὸν ἔϑελξε Il. 15, 321; die Neigung gewinnen, besänftigen, ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ, meinem Herzen, 5, 243; ἐγὼ τὴν ἐκ ϑυμοῦ φίλεον, von Herzen lieben, 9, 343; ἀπὸ ϑυμοῦ εἶναι, vom Herzen fern, nicht geliebt sein, 1, 562; ἐκ ϑυμοῦ πίπτειν, aus dem Herzen fallen, ihm verhaßt werden, 23, 595; vgl. ἔρωτι ϑυμὸν ἐκπλαγεῖσα Eur. Med. 8; ϑυμὸς πρόφρων, ἵλαος, Il. 8, 39. 19, 178, ἀπηνής Od. 23, 97, νηλεής II. 19, 229, σιδήρεος 22, 357, ἄπιστος 23, 72; σιδηρόφρων Aesch. Spt. 52; γελανής, ἀταλός, Pind. P. 4, 181 N. 7, 92; ὑψηλόφρων Eur. I. A. 919. – 31 Gesinnung, Sinn; ἕνα φρεσὶ ϑυμὸν ἔχοντες Il. 15, 710; τόνδε νόον καὶ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔχοντες 4, 309; ἶσον ϑυμὸν ἔχοντες, gleiche Gesinnung hegend, 17, 720; auch von Ochsen, 13, 704, vgl. οὐδὲ λύκοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα ϑυμὸν ἔχουσιν 22, 263; δόκησε δ' ἄρα σφίσι ϑυμὸς ἃς ἔμεν, so dünkte ihnen ums Herz, zu Muthe zu sein, Od. 10, 415; vgl. noch αἰδῶ ϑέσϑ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 15, 561. – 41 Gedanke, Erwägung; ἕτερός με ϑυμὸς ἔρυκε, ein anderer Entschluß hielt mich zurück, Od. 9, 302; ἥδε δέ οἱ κατὰ ϑυμὸν ἀρίστη φαίνετο βουλή Il. 2, 5; φράζετο ϑυμῷ 16, 646; ἐν ϑυμῷ δ' ἐβάλοντο ἔπος, sie überlegten es, 15, 566; Aesch. τοὺς ἐμοὺς λόγους ϑυμῷ βάλε Prom. 708; μή νυν ἔτ' αὐτῶν μηδὲν ἐς ϑυμὸν βάλῃς Soph. O. R. 975; οὐδέ γ' ἐς ϑυμὸν φέρω, ich bringe ihn mir nicht in die Gedanken, kann mich seiner nicht erinnern, El. 1347; – σύνϑετο ϑυμῷ βουλήν Il. 7, 44; ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων 12, 228; ᾔδεε γὰρ κατὰ ϑυμόν 2, 409; οἶδα κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν 4, 163; οὐδ' ἃς τοῦ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔπειϑον 9, 587. – Nach Homer herrscht die Bdtg des Begehrungsvermögens, Willens vor, gew. mit der Nebenbdtg des heftig Erregten.
-
10 ἀγείρω
ἀγείρω (entst. aus ἈΓΕΡΊΩ; von ἄγω leiten es VLL. her u. erkl. die einzelnen Formen gew. durch συναϑροίζω, auch συλλεγῆναι), aor. I. ἤγειρα, Xen. An. 3, 2, 13; pass. ἀγήγερμαι; ἀγηγέρατο Od. 24, 21; ἠγέρϑην, bei Hom. neben med. aor. II. ἀγερέσϑαι oder ἀγέρεσϑαι, Odyss. 2, 385, ἀγέροντο Il. 2, 94 u. part. sync. ἀγρόμενος z. B. 7, 134. Vgl. ἠγερέϑομαι unten. – Zusammen führen, herumgehend sammeln, u. zwar 1) gew. λαόν, das Volk zum Kampfe, Il. 11, 770. 9, 338. 11, 716. 16, 129 u. ähnlich 17, 222 ἐνϑάδ' ἀφ' ὑμετέρων πολίων ἤγειρα ἕκαστον, u. so nvch Loll. Bass. 4 (IX, 236), πόλις ἐν ὅπλοις ἠγέρϑη; – zur berathenden Versammlung, Od. 3, 140 μύϑου ἕνεκα, 2, 28. 41, u. im med. τοὶ δ' ἠγείροντο μάλ' ὦκα, sie sammelten sich, = ἠγέρϑησαν, Il. 2, 52 Od. 2, 8; ἤγερϑεν ὁμηγερέες τ' ἐγένοντο Il. 1, 57 u. a.; – ἀγείρεσϑαι ἐπὶ νῆα Od. 2, 385, ἀγέροντο ἐς ἀγορήν Il. 18, 245, ἀγηγέρατο Διὸς ἔνδον, beim Zeus, Il. 20, 13 (So auch Pind. P. 9, 54 ἐπὶ λαὸν ἀγείρας); – auch zur Flucht, Il. 2, 664; ἑτάρους, zur Seefahrt, 3, 47; ϑηρήτορας, 9, 544, zur Jagd. Vom Vieh, βόεσσιν ἀγρομένῃσι 2, 481, σύεσσιν Od. 14, 25. 16, 3. Auch in Prosa: συμμάχους Thuc. 2, 17; στόλον 1, 4; ἐρέτας 1, 31, wie Soph. O. C. 1308; στρατιάν Xen. An. 3, 2, 8 ( ἐμπό-ρους πλείους ἀγείρω Hier. 9, 9, heranziehen); Phalar. Ep. 51; Dionys. Hal. A. R. 11, 42; ἀπὸ συμ-μάχων στρατόν 5, 14 (wie Plut. Timol. 20); πολλὰς δυνάμεις 10, 9; στράτευμα Soph. El. 684; Appian. Mithr. 84 στρατιὰν ἀγείρων περιῄει, ein Heer werbend. – 2) übrtr., ἄψορρόν οἱ ϑυμὀς ἐνὶ στήϑεσσιν ἀγέρϑη Il. 4, 152, ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη Il. 22, 475 Od. 5, 458. 24, 349, wie νέον δ' ἐσαγείρετο ϑυ-μόν Il. 15, 240; vgl. πνεῠμ' ἄϑροισον Eur. Phoen. 858. – 3) herumgehend Gaben sammeln, Hom. πολλὰ χρήματα ἀν' Αἰγυπτίους Od. 14, 285, αἴϑοπα οἶνον δημόϑεν 19, 197, πύρνα κατὰ μνηστῆρας 17, 362, βίοτον καὶ χρυσόν 3, 301, u. absol. ἡμεῖς δ' αὖτε ἀγειρόμενοι κατὰ δῆμον τισόμεϑα 13, 14; Theocr. 14, 40 βίον ἄλλον, von der Futter sammelnden Schwalbe. So auch Theophr. bei Ael. V. H. 4, 20 vom Demokrit, περιῄει κρείττονα ἀγερμὸν ἀγείρων Μενελάου, mit Anspielung auf Hom. Hierauf beziehen sich die Erkl. E. M. v. πολιοὶ λύκοι; ὁ ἀποκτείνας λύκον ἀγείρει αὐτῷ τὰ πρὸς ταφήν, u. v. ἀγύρτης, wie Zon. u. Eust. ad Il. β., ἀγείρειν τὸ περιϊέναι καὶ περινοστεῖν ἐπὶ νίκῃ ἢ ἑτέρῳ τινὶ τοιούτῳ (σεμνύνειν setzt Suid. u. Bekk. Anecd. I. p. 331 hinzu, wo wohl σεμνυνόμενον mit Bernhardy zu lesen). Es wird nach Her. Vorgang ( δωτίνας ἐκ τῶν πολίων ἀγ. 1, 61, χρήματα 1, 12), der es sogar absolut braucht, σφὶ ἀγ. 4, 35 u. ἐν τῇ ἑορτῇ V. Hom. 33, u. Plat. Rep. II, 381 d ἱέρεια ἀγείρουσα Ινάχου παισίν, bes. vom Einsammeln freier Gaben für die Cybele gebraucht; Suid. ex Philostr. V. Apoll. IV, 39 πόλιν ἐκ πόλεως ἀμείβων καὶ τῇ ϑεῷ ἀγείρων; Plut. Cleomen. 33 τύμπανονἔχων ἐν τοῖςβασιλείοις ἀγείρειν; ἀγ. τοῖς ϑεοῖς Apophth. Lac. p. 244; Rom. 29 αἱ ϑεραπαινίδες ἀγείρουσι περιϊοῦσαι; Luc. Pseudomant. 13; Cronos. 12 τῇ μητρὶ ἀγείρειν; cf. μητραγυρτής; τῇ κορώνῃ Athen. VIII,, 319 d, wo ein Lied, das dabei gesungen wurde, aufbewahrt ist. Sp. brauchen es allgemein für betteln (vgl. Ruhnk. ad Tim. Lex.). Ael. H. A. 6, 10; Maneth. 6, 299, der 2, 262 πλοῦτον hinzusetzt; Lucill. 97 (XI, 389). – 4) Allgemein: zusammenbringen, τί τῶνδ' οὐκ ἐνδίκως ἀγείρω; Aesch. Ch. 629; Paul. Sil. 35 (V, 300) ὀφρύας εἰς ἓν ἀγεί. ρων, von dem finster Aussehenden, wie Them. or. 2, p. 27 a τὸν ἀγείροντα τὴν ὀφρύν sagt; Ep. ad. 300 ( Plan. 138) ἀμικτότατ' εἰς ἓνἀγ. Die Glossen des Hes. ἀγείρας: ὁ χωλός (wofür Portus πτωχός, Küster ὀχλαγωγός conj.) u. ἀγείρεσϑαι: ἐκπορεύεσϑαι, λοιδορεῖσϑαι, beziehen sich vielleicht auf das Einsammeln von Gaben. Poll. 4, 45 stellt auch διδάσκεσϑαι mit ἀγείρεσϑαι zusammen.
-
11 ἄψοῤῥος
ἄψοῤῥος, verkürzt das vorige; übh. zurückgehend, ἄψορροι κίομεν Iliad. 21, 456, ἄψορροι ἀπονέοντο 24, 330; – ἄψοῤῥον, adverbial., zurück, rückwärts, wiederum, Il. 4, 152 Od. 9, 282; Soph. Die Ableitungen von ὄρνυμι u. ἔῤῥω sind unwahrscheinlich.
-
12 ἐκ-νέμω
ἐκ-νέμω (s. νέμω). als Auszeichnung zutheilen; σέβας Aesch. Eum. 92, Conj. für ἐκ νόμων. – Gew. med., aus-, abweiden, Theophr. = zernagen; übertr., λύπης τὴν διάνοιαν ἐκνεμομένης Luc. Amor. 25. – Aber οὐκ ἄψοῤῥον ἐκνεμεῖ πόδα; Soph. Ai. 362, wirst du nicht weggehen (den Fuß hinaussetzen)?
-
13 αγειρω
(aor. 1 ἤγειρα - эп. ἄγειρα; aor. 1 pass. ἠγέρθην; эп. inf. aor. 2 med. ἀγερέσθαι, part. ἀγρόμενος)1) собирать, созывать(λαόν, ἑτάρους Hom.; συμμάχους Thuc.; στρατιάν Xen.; στρατόν Plut.)
βόες ἀγρόμενοι Hom. — стадо волов;ἄψορρόν οἱ θυμὸς ἐνὴ στήθεσσιν ἀγέρθη Hom. — к нему вернулось мужество (досл. мужество снова собралось в его груди)2) собирать, скапливать(πολλὰ χρήματα Hom.; πλεῖστον πλοῦτον Anth.)
πύρνα κατά τινα ἀ. Hom. — просить подаяния у кого-л.;τι τῶνδ΄ οὐκ ἐνδίκως ἀγείρω ; Aesch. — в чем я неправ(а)? (досл. какие примеры я подобрал(а) неправильно?)3) сдвигатьὀφρύας εἰς ἓν ἀ. Anth. — хмурить брови
-
14 εκνεμομαι
-
15 παλιν
Iпоэт. тж. πάλῐ (ᾰ) adv. ( иногда плеонастически π. αὖθις, αὖτε π., ἂψ π., π. ὀπίσσω, ἄψορρον π. и пр.)1) назад, в обратную сторону, обратно, вспять(χωρέειν Her.; ἔρχεσθαι Aesch.)
π. δοῦναι Hom. — отдать обратно, вернуть;π. ἀγκαλέσαι Aesch. — призвать назад;ἥ π. ὁδός Eur. — обратный путь, возвращение;χρόνου τὸ π. Eur. — попятное движение времени, т.е. превратности судьбы2) снова, вновь, опять(π. ἐξ ἀρχῆς Arph.)
τὸ σὸν φράσον αὖθις π. μοι πρᾶγμα Soph. — расскажи мне свою историю сначала3) со своей стороны, в свою очередьπ. ὅ Κῦρος ἠρώτα Xen. — Кир, в свою очередь, спросил
4) против, наоборот, наперекорπ. ἐρεῖν Hom. — говорить против, противоречить;
μῦθον π. λάζεσθαι Hom. — переменить (тон) речи, заговорить по-иному;νῦν δ΄ αὖ π. φαμέν … Plat. — теперь же мы, напротив, утверждаем …IIπ. τράπεθ΄ υἷος ἑοῖο Hom. — (Фетида) отвернулась от сына;
π. κίε θυγατέρος ἧς Hom. — (Лето) пошла обратно от своей дочери -
16 θυμός
θῡμός, ὁ,A soul, spirit, as the principle of life, feeling and thought, esp. of strong feeling and passion (rightly derived from θύω (B) by Pl.Cra. 419e ἀπὸ τῆς θύσεως καὶ ζέσεως τῆς ψυχῆς):I in physical sense, breath, life, θ. ἀπηύρα, ἀφελέσθαι, ἐξαίνυσθαι, ὀλέσαι, freq. in Hom., Il.6.17, 5.852, 155, 1.205: c. dupl. acc.,ἄμφω θ. ἀπηύρα 6.17
;ἐπεί κε.. ῥεθέων ἐκ θ. ἕληται 22.68
; λίπε δ' ὀστέα θ. 12.386; ἀπὸ δ' ἔπτατο θ. Od.10.163;ὀλίγος δ' ἔτι θ. ἐνῆεν Il.1.593
;μόγις δ' ἐσαγείρετο θυμόν 21.417
;ἄψορρόν οἱ θ. ἐνὶ στήθεσσιν ἀγέρθη 4.152
;θυμοῦ καὶ ψυχῆς κεκαδών 11.334
; of animals, 3.294, 12.150, etc.: less freq. in Trag., A. Ag. 1388, E.Ba. 620 (troch.).2 spirit, strength,τείρετο δ' ἀνδρῶν θ. ὑπ' εἰρεσίης Od.10.78
;ἐν δέ τε θ. τείρεθ' ὁμοῦ καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ Il.17.744
.3 πάτασσε δὲ θ. ἑκάστου each man's heart beat high, 23.370, cf. 7.216.II soul, as shown by the feelings and passions; and so,1 desire or inclination, esp. desire for meat and drink, appetite,πιέειν ὅτε θ. ἀνώγοι Il.4.263
;πλησάμενος.. θυμὸν ἐδητύος ἠδὲ ποτῆτος Od.17.603
: generally,τά με θ. ἐνὶ στήθεσσι κελεύει Il.7.68
; βαλέειν δέ ἑ ἵετο θ. 8.301;αἲ γάρ με μένος καὶ θ. ἀνείη 22.346
; θ. ἐποτρύνῃ [τινά] Od.9.139; θ. ἐπέσσυταί τινι, ἐφορμᾶται, Il.1.173, 13.73; ἤθελε θυμῷ he wished in his heart or with all his heart, 16.255, 21.65;ἵετο θυμῷ 2.589
; so later θυμῷ βουλόμενοι wishing with all their heart, Hdt. 5.49; [ὄσσα ϝ] οι θ. κε θέλῃ γένεσθαι Sapph.Supp.1.3
;θυμὸς ὥρμα Pi. O.3.25
, cf. 38;θυμὸς ἡδονὴν φέρει S.El. 286
;ὧν ἐρᾷ θυμός Herod.7.61
;τῶν σφι θ. ἦν μάλιστα Hdt.1.1
;ἄλλως σφι θ. ἐγένετο θεήσασθαι τὸν πόλεμον Id.8.116
, etc.: with Verb omitted,σὲ γάρ μοι θῦμος ὔμνην Alc. 5
; ἄρχ' αὐτὸς ὥς σοι θ. S.El. 1319; ὅπου ὑμῖν θ. X.Cyr.3.1.37;βῆξαι θυμός ἐγγίνεται Hp.Prog.8
.2 mind, temper, will, θ. πρόφρων, ἵλαος, Il. 8.39, 9.639; θ. ὑπερφίαλος καὶ ἀπηνής, νηλέα θ. ἔχοντας, σιδήρεος θ., 15.94, 19.229, Od.5.191; ἕνα θ. ἔχειν to be of one mind, Il.15.710, etc.;οὐδὲ λύκοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα θ. ἔχουσιν 22.263
;ἕτερος δέ με θ. ἔρυκε Od.9.302
; ἐμὸν θ. ἔπειθεν ib.33;θωπείας κολακικάς, αἳ.. τοὺς θ. ποιοῦσιν κηρίνους Pl.Lg. 633d
.3 spirit, courage, μένος καὶ θ. Il.20.174;θ. ἐνὶ στήθεσσι λαβεῖν Od.10.461
; πᾶσιν δὲ παραὶ ποσὶ κάππεσε θ. Il.15.280; ψῦχρος ἔγεντο θ., of doves, Sapph.16;θ. ἔχειν ἀγαθόν Hdt.1.120
;θ. οὐκ ἀπώλεσεν S.El.26
;ὁ θυμὸς εὐθὺς ἦν Ἀμυνίας Ar.Eq. 570
; ἴωμεν ῥώμῃ καὶ θυμῷ ἐπί .. X.Cyr.4.2.21; : so in Philos., opp. λόγος, ἐπιθυμία, ib. 440b, al., cf. Arist.Pol. 1328a7, 1327b24, Phld.Mus.p.26K., etc.; personified, Passion, Emotion, opp. Λογισμός, Cleanth.Stoic.1.129.4 the seat of anger,χωόμενον κατὰ θυμόν Il.1.429
;νεμεσιζέσθω ἐνὶ θυμῷ 17.254
;θυμὸν ἐχώσατο 16.616
, etc.: hence, anger, wrath,δάμασον θυμόν 9.496
; εἴξας ᾧ θυμῷ ib. 598;θυμὸς μέγας ἐστὶ.. βασιλήων 2.196
;θ. ὀξύς S.OC 1193
;θ. κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων E.Med. 1079
, etc.; θυμῷ f.l. for θυμοῦ in S.Ant. 718;οἱ τῷ θ. πραχθέντες φόνοι Pl.Lg. 867b
; opp. λογισμός, Th.2.11, etc.; ἐπανάγειν τὸν θ. Hdt.7.160;ἐκτείνειν And.3.31
;καταθέσθαι Ar.V. 567
; ;θυμῷ χρᾶσθαι Hdt.1.137
, al.;ὀργῆς καὶ θυμοῦ μεστοί Isoc.12.81
(so τὴν ὀργὴν καὶ τὸν θ., i.e. the outward manifestation of ὀ., Phld.Ir.p.90W.); of horses, X.Eq. 9.2: pl. (not earlier than Pl., f.l. in S.Aj. 718 (lyr.)), fits of anger, passions,περὶ φόβων τε καὶ θυμῶν Pl.Phlb. 40e
;οἵ τε θ. καὶ αἱ κολάσεις Id.Prt. 323e
, cf. Arist.Rh. 1390a11.5 the heart, as the seat of the emotions, esp. joy or grief, χαῖρε, γήθησε δὲ θυμῷ, Il.14.156, 7.189;θ. ἐνὶ στήθεσσι γεγήθει 13.494
;μιν ἄχος κραδίην καὶ θ. ἵκανεν 2.171
; ἄχνυτο θ. 14.39, etc.; δόκησε δ' ἄρα σφίσι θ. ὣς ἔμεν ὡς εἰ .. they felt as glad at heart as if.., Od.10.415; μηδ' ὀνίαισι δάμνα.. θ. Sapph.1.4; of fear,δέος ἔμπεσε θυμῷ Il.17.625
, cf. 8.138; of love,τὴν ἐκ θυμοῦ φίλεον 9.343
;ἐκ θυμοῦ στέργοισα Theoc.17.130
; ἐμῷ κεχαρισμένε θυμῷ my heart's beloved, Il.5.243; reversely, ἀπὸ θ. μᾶλλον ἐμοὶ ἔσεαι wilt be alien from my heart, 1.562; ἐκ θ. πεσέειν, i.e. to lose thy favour, 23.595;ἔρωτι θυμὸν ἐκπλαγεῖσα E.Med.8
;ἐκ θ. κλαῦσαι Philet. 11
.6 mind, soul, as the seat of thought, ταῦθ' ὥρμαινε κατὰ φρένα καὶ κατὰ θ. Il.1.193, etc.; ᾔδεε γὰρ κατὰ θ. 2.409, cf. 4.163, etc.;φράζετο θυμῷ 16.646
;ἐν θ. ἐβάλοντο ἔπος 15.566
;τοὺς λόγους θυμῷ βάλε A.Pr. 706
;εἰς θ. βαλεῖν τι S.OT 975
; οὐκ ἐς θ. φέρω I bring him not into my mind or thoughts, Id.El. 1347. -
17 νοέω
Aνόησα Il.8.91
; [dialect] Ion. ἔνωσα ([etym.] ἐν-) Hdt. 1.86: [tense] pf. νενόηκα, [dialect] Ion. νένωκα ([etym.] ἐν-) Id.3.6; imper. νενόηθι Hilgard Excerpta e libris Herodiani 30:—[voice] Med., [dialect] Ep. [tense] aor.νοήσατο Il.10.501
; part.νοησάμενος Alc.Supp.7.6
,νωσάμενος Thgn.1298
, Theoc.25.263, Call.Fr. 345, etc.:—[voice] Pass. (mostly in med. sense), [tense] fut.νοηθήσομαι S.E.P.2.175
, Gal.UP17.1: [tense] aor. ; also [dialect] Ion. ([etym.] ἐπ-) Hdt.3.122, 6.115: [tense] pf. νενόημαι, [dialect] Ion.νένωμαι Anacr.10
, Hdt.9.53, S.Fr. 182, Aëthlius 4: [ per.] 3sg. [tense] plpf. ἐνένωτο (in med. sense) Hdt.1.77. Hdn.Gr.2.253 cites νοῦνται from Democr. (v. infr.) and [tense] pf. [voice] Pass. νένοται. —The compds. with ἀπό, διά, ἐν, ἐπί, μετά, πρό are used chiefly in [voice] Med.:—perceive by the eyes, observe (οἱ ἀρχαῖοι τὸ ν. σωματικὸν.. ὑπολαμβάνουσιν Arist. de An. 427a26
), Il.3.396; ὀξὺ ν. ib. 374, Hes. Th. 838, etc.; ὀφθαλμοῖσιν, ἐν ὀφθαλμοῖσι ν., Il.15.422, 24.294.2 perceive by the mind, apprehend,τὸν δὲ ἰδὼν ἐνόησε 11.599
;οὐ.. ἴδον οὐδ' ἐνόησα Od.13.318
, cf. Il.10.550, 24.337, etc.; ; ἢ λάθετ' ἢ οὐκ ἐνόησεν or did not take notice, Il.9.537, cf. 5.665; νοέεις δὲ καὶ αὐτός thou thyself art aware of it, Od.21.257;θυμῷ νοέω καὶ οἶδα ἕκαστα 18.228
;ν. τῇ καρδίᾳ LXX Is.44.18
; πρὸ ὃ τοῦ ἐνόησεν one perceives before the other, Il.10.224: abs.,[θεὸς] οὖλος ὁρᾷ, οὖλος δὲ νοεῖ, οὖλος δὲ τ' ἀκούει Xenoph.24
; : freq. in Philos., of thought,μάλιστα ἔοικεν ἴδιον [ψυχῆς] τὸ ν. Arist.de An. 403a8
;ἔοικε δὴ τὸ ζῆν εἶναι κυρίως τὸ αἰσθάνεσθαι ἢ ν. Id.EN 1170a19
, cf. 1166a22;καλῶς ν. καὶ λέγειν καὶ πράττειν X.Cyn.1.18
: also with part. added,ὡς ἐνόησεν ἔμ' ἥμενον Od.10.375
; of a future event,νοέω κακὸν ὔμμιν ἐρχόμενον 20.367
: c. inf., ;πίστει νοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας Ep.Hebr.11.3
: folld. by ὡς .., Od.22.32, cf. Pl.Epin. 977c;νόει θ' ᾗ δῆλον ἕκαστον Emp.4.13
:—[voice] Med.,νωσάμενος Thgn.1298
; :—[voice] Pass., to be apprehended by thought, ; τὰ νοούμενα, opp. τὰ αἰσθητά, ib. 508c;τὰ ἀόρατα τοῖς ποιήμασι νοούμενα Ep.Rom.1.20
.3 think, consider, reflect, φρεσὶ ν. ἔνθ' εἴην ἢ ἔνθα" Il.15.81;μετὰ φρεσὶ σῇσι νόησον Αἰνείαν, ἤ κέν μιν ἐρύσσεαι ἦ κεν ἐάσῃς 20.311
; οὐδ' ἐνόησε κατὰ φρένα καὶ κατὰ θυμὸν ὡς .. ib. 264; ἐπ' ἀμφότερα ν. look to both sides, Hdt.8.22: c. acc. cogn., ἄλλα νοέειν to be other wise minded, Id.7.168; alsoεἰπὲ δ' ᾗ νοεῖς S.Tr. 1135
, cf. El. 1435: part. νοέων, έουσα, wary, discreet, Il.1.577;τὴν μέν κεν ἐπαινέσσειε νοήσας Hes.Op.12
, cf. Od.15.170; τὰ νοέων λέγει what he says advisedly, Hdt.8.102; νοῶν καὶ φρονῶν sane and in his right mind, in wills, Test.Epict.1.1, PPetr.3p.4 (iii B.C.), etc.:— in [voice] Med.,φρενὶ θεῖα νοῦνται Democr.129
;ὑψηλὰ νενωμένος Anacr. 10
.4 consider, deem, presume to be so and so,ὡς μηκέτ' ὄντα κεῖνον.. νόει S.Ph. 415
; τόδε γὰρ νοῶ κράτιστον ib. 1176;δεῖ ν. συνεχῆ τὰ ἔνοπτρα Arist.Mete. 373a19
: c. inf., δεῖ νοῆσαι τὸ μὲν ὑγρὸν εἶναι ib. 340b24, etc.; cf. νοητέον.II think out, devise, conceive τοῦτό γ’ ἐναίσιμον οὐκ ἐνόησε Od.2.122; ἔνθ' αὖτ' ἄλλ' ἐνόησε θεά ib. 382; ἄλλα μὲν αὐτὸς ἐνὶ φρεσὶ σῇσι νοήσεις, ἄλλα δὲ καὶ δαίμων ὑποθήσεται 3.26; : freq. with neut. pl. Adj.,πεπνυμένα πάντα νοῆσαι Od.18.230
; ἄνδρων πλεῖστα νοησάμενος most cunning of men, of Sisyphus, Alc.Supp.7.6;ὀρθὰ ν. Hdt. 8.3
:—[voice] Pass.,ἐνθύμημα νενοημένον οὐκ ἀτόπως D.H.Th.37
.III c. inf., to be minded, intend, οὐδ' ἐνόησε ἐξερύσαι δόρυ bethought himself, Il.5.665; νοέω φρεσὶ τιμήςu σθαι 22.235; ; ἦ γὰρ νοεῖς θάπτειν σφε; S.Ant.44, cf. 770, El. 389, etc.:—[voice] Med., once in Hom., μάστιγα.. νοήσατο χερσἰν ἑλέσθαι he thought with himself to take the scourge, Il.10.501; ἐνέ- νωτο στρατεύειν he was minded to march, Hdt.1.77, cf. 7.206, 9.53.IV of words, bear a certain sense, mean,πυθοίμεθ' ἂν τὸν χρησμὸν ὅ τι νοεῖ Ar.Pl.55
, cf. Nu. 1186, Pl.Cra. 407e; [εἰ] τοῦτο.. νοεῖ αὐτῷ if this means for him that.., Id.R. 335e; alsoἐπιδεῖξαι ἐθέλω τὸ νυνί μοι συμβεβηκὸς τί ποτε νοεῖ Id.Ap. 40a
; τὸ νοούμενον the sense, meaning, Phld.Po.Herc.991.4, al.—Not in Th. or Oratt. -
18 πάλιν
1 of Place, back, backwards (the usual sense in early [dialect] Ep.), mostly joined with Verbs of going, coming, etc.;π. χώρει Hdt.5.72
; π. ἐλεύσεται, κατελθεῖν, ἐπανέλθωμεν, A.Pr. 854, S.OC 601, Pl.Cra. 438a, etc.;κέλευθον ἥνπερ ἦλθες ἐγκόνει π. A.Pr. 962
;δίκα καὶ πάντα π. στρέφεται E.Med. 412
(lyr.); δεῦρο σωθήσῃ π. Id.Ph. 725, cf. 1400; δόμεναι π. give back, restore, Il.1.116, etc.;π. ἀποδοῦναι And.2.23
; π. ἀγκαλέσαι to call back, A.Ag. 1021 (lyr.): less freq. c. gen., π. τράπεθ' υἷος ἑοῖο she turned back from her son, Il.18.138;δόρυ Ἀχιλλῆος π. ἔτραπεν 20.439
, cf. Od.7.143: coupled with other Advbs.,π. αὖτις ἔβαινον νηὸς ἐπὶ γλαφυρῆς 14.356
, cf. Pi.O.1.65; αὖ π. Od.13.125;ἂψ π. Il.18.280
;π. εἶσιν ὀπίσσω Od.11.149
;π. φέρεσθαι ἐξοπίσω Hes.Th. 181
; ἄψορρον π. S.El.53; π. οἴκαδε, π. οἴκαδ' αὖ, Ar.Lys. 792, Ra. 1486;π. αὖ Pl.Prt. 318e
, etc.: with the Art.,ἡ π. ὁδός E.Or. 125
.2 to express contradiction, π. ἐρέει gainsay, Il.9.56; π. ὅ γε λάζετο μῦθον took back his word, unsaid it, 4.357; opp. ἀληθέα εἰπεῖν, Od.13.254; μηδέ τῳ δόξῃ π. let no one think contrariwise, A.Th. 1045: in Prose, contrariwise, Pl.Grg. 482d;π. αὖ Id.R. 507b
; αὖ.. π. Id.Ap. 27d: in this sense sts. c. gen., τὸ π. νεότατος youth's opposite, Pi.O.10(11).87; χρόνου τὸ π. the change of time, E.HF 777(lyr.); cf. ἔμπαλιν.II of Time, again, once more, rare in Hom., Il.2.276, cf. S.OT 1166, X. Mem.1.6.11, etc.: freq. coupled with αὖ, αὖθις (q.v.); , etc.; π. καὶ π. Str.17.1.3, Plu.2.565d, Ael.VH1.4; ἔγχει καὶ π. εἰπέ, π. π. Ἡλιοδώρας" AP5.135 (Mel.): both senses (I and II) are appropriate in Od.16.456, Pl.Prt. 322b, etc. -
19 τανύω
A- ύσω AP5.261
(Paul. Sil.); [dialect] Ep.- ύω Od.21.152
, 174, : [tense] aor. ἐτάνῠσα, [dialect] Ep.ἐτάνυσσα Od.24.177
;τάνυσσα Il.14.389
; part.τανύσας Hp.Steril.244
:—[voice] Med., [dialect] Ep.[tense] fut. τανύσσομαι in pass. sense, Archil.3: [dialect] Ep. [tense] aor. part.τανυσσάμενος Il.4.112
:—[voice] Pass., [ per.] 3sg. [tense] pf.τετάνυσται Od.9.116
; part.τετανυμένος Gal.13.991
, τετανυμμένος (sic) Dioscorus in PLit.Lond. 98 ii 10: 3 [tense] fut.τετανύσσεται Orph.L. 324
: [tense] aor. , etc., [dialect] Ep. [ per.] 3pl.τάνυσθεν Il.16.475
, Od.16.175. [[pron. full] ῠ always, exc. ἐκτανῡειν (s.v.l.) in Anacreont.35.5.] [dialect] Ep. Verb (used twice by Pi., never by Trag.):—stretch, strain,βοείην Il.17.390
, 391; ἶριν ib. 547; τ. βιόν string a bow, Od.24.177; οὐ μὲν ἐγὼ τανύω I cannot string it, 21.152, cf. 171, 174 (so in [voice] Med., τὸ μὲν [τόξον].. τανυσσάμενος having strung his bow, Il.4.112, cf. Archil.3); of putting the strings to a harp,ῥηϊδίως ἐτάνυσσε νέῳ περὶ κόλλοπι χορδήν Od.21.407
(also in [voice] Med.,ὀΐων ἐτανύσσατο χορδάς h.Merc.51
); τ. κανόνα pull the weaving-bar in, in weaving, Il.23.761; ὅππως.. τανύσῃ βοέοισιν ἱμᾶσιν how to urge on [the horses], ib. 324; ἐπὶ Ἀκράγαντι τανύσσας (sc. ὀϊστούς) having aimed them, Pi.O.2.91; ἐπ' Ἰσθμῷ ἅρμα τάνυεν was driving it to the Isthmus, ib.8.49; τ. ὦτα λόγοις lend attentive ear, AP7.562 (Jul.); τ. ὄμμα ἐπί τινος, ἐς οὐρανόν, ib.5.261 (Paul. Sil.), 9.188:—[voice] Pass., to be stretched or strained, γναθμοὶ τάνυσθεν (for ἐτανύσθησαν ) the hollow cheeks filled out, Od.16.175;τετάνυστο λαίφεα A.R.1.606
.2 metaph., strain, make more intense,μάχην Il.11.336
;ἔριδα 14.389
;κακὸν πόνον 17.401
: more fully, ὁμοιίου πτολέμοιο πεῖραρ ἐπαλλάξαντες ἐπ' ἀμφοτέροισι τάνυσσαν (cf. ) 13.359:—[voice] Pass., strain or exert oneself, run at full stretch, of horses galloping, ; ἐν ῥυτῆρσι τάνυσθεν ib. 475; of mules,ἄμοτον τανύοντο Od.6.83
.II stretch out in length, lay out, lay, ;ἔγχος ἐπ' ἰκριόφιν τ. νεός Od.15.283
; ἐτάνυσσε τράπεζαν set out a long table, 4.54, 15.137; τ. τινὰ ἐν κονίῃς, ἐπὶ γαίῃ, lay one in the dust, stretch him at his length, Il.23.25, Od.18.92; ἕνα δρόμον τ. form one long flight, of cranes, Arat.1011:—[voice] Pass., lie stretched out, τάπης τετάνυστο was spread, Il.10.156;σύες.. εὑόμενοι τανύοντο διὰ φλογός 9.468
;ἐπ' αὐτῷ ἠλακάτη τετάνυστο Od.4.135
; extend, ; ; ἐτανύσθη πάντῃ he stretched himself every way, Hes.Th. 177;ἐπὶ χθονὶ κεῖτο τανυσθείς Il.20.483
, cf. 13.392, etc. (so in [voice] Med.,κεῖτο τανυσσάμενος Od.9.298
); also τρίβος τετάνυστο the path stretched away, Theoc.25.157;νὺξ τετάνυσται Arat.557
; πλόος τ. A.R.4.1583 (dub. l.). -
20 ἄπορρον
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἄπορρον
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἄψορρον — ἄψορρος going back masc/fem acc sg ἄψορρος going back neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ταχινός — ή, ό / ταχινός, ή, όν, ΝΑ, και ταχυνός, ή, ό, Ν νεοελλ. 1. πρωινός 2. το θηλ. ως ουσ. η ταχινή α) το πρωινό β) πρωινή δροσιά, πάχνη 3. (το αρσ. ως κύριο όν.) ο Ταχινός ο πλανήτης Αφροδίτη αρχ. ταχύς. επίρρ... ταχινά Α (ποιητ. τ.) ταχέως («χελιδὼν … Dictionary of Greek